Paragliding, magyarul siklóernyőzés, ami nem összetévesztendő a parasailinggel, amikor a víz felett húznak egy hajóval és a kötél hosszától függ az elérhető magasság.
Itt bizony neki kell indulni egy magas hegyről és ugrani, hogy aztán beleülhessünk az ernyő által biztosított hintába.
Tenerifén több olyan indulópont is van ahonnan előszeretettel vágnak neki az ernyőkkel a sportolók, így nem ritka, hogy akár 40-50 ernyős is cikázgat egy hegyoldalban.
A déli partszakasz azért is kiváló erre az extrém sportra, mert a déli lejtőkön sokszor van egyszerre forró napos idő a parton és enyhén felhős részek a domboldalban, így a szükséges termikek adottak a hosszú repüléshez.
A bátor és lelkes vendégeket kb. 800 méter magasra viszik fel, az indulóhelyre. Egy műfűvel letakart kézilabdapálya méretű területet kell elképzelni, ahol sorakoznak az indulók és csomagolják ki a hátizsákokból az felszerelést. Fele tandemes vendég, a másik fele egyedül induló, rutinos sportoló. Könnyű megkülönböztetni a két tábort, mert a gyakorlott “versenyzők” nevetve üdvözlik egymást és serényen készülődnek a légi siklásra, ezzel szemben a vállalkozó szellemű turisták, “az újoncok”, szolidan, csendben beszarva, szörnyülködnek, ahogy lenéznek a meredek hegyoldalról és percenként negyvenféleképpen teszik fel maguknak a kérdést, hogy „biztos kell ez nekem?”
Aztán kapnak egy sisakot és az addig kedves vezető, határozott mozdulatokkal megszorít minden rajtunk található hevedert és maga elé köti a totál befosott delikvenst, hogy a megfelelő szélmozgás pillanatát kihasználva ordíthassa a fülébe, hogy futás van, fuss, fuss, fuss!
El is kezd futni mindenki a vezényszóra, miközben mantrázza az „egyéletem, egyhalálom, a leutat megtalálom, futok, futok ahogy tudok, hamarosan le is jutok” című helyben írt versikéjét.
Fut, de a hatodik lépésnél már nem ér földet a lába és mire felfogná, hogy kényelmetlenül ül-e, vagy hogy biztos mögötte ül-e az, akivel nekiindult a lejtőnek, addigra már 200 méter választja el a talajtól és csak szájtátva pislog.
Az érzés szó szerint olyan, mint ha madárként repülnél. Csak lógatod a lábad 600 méter magasból és gyönyörködsz a lábad alatt elterülő szigetben. Csodajó flash, hogy nyüzsgő terepasztalnak látod alattad a világot és miközben átéled, hogy milyen is az élő Google maps nézetben benne siklani, minden félelmed átalakul egy bamba vigyorrá.
Én egy gyakorlott, profi versenyző kíséretében éltem át az első siklóernyőzésemet és az óceán fölé érve meg is kérdezte, megpróbálunk-e pár vadabb trükköt a levegőben. Magabiztosan vállaltam be a dolgot, hiszen már legalább 15 percnyi rutinnal bírtam a témában, de nem számítottam arra, hogy az oldalra hintázó kanyarok, bizony a vízszintestől még 45 fokkal magasabbra lendülő mozgásokat jelentenek. Párszor szívesen megosztottam volna a halakkal a reggelimet, de erőt vettem magamon és a leszállásra fókuszáltam.
Amikor már a hotelek erkélyei mellett repültünk és gondosan belestünk minden szobába, akkor a pilóta srác némi heveder módosítás kíséretében előre lökött, szinte függőleges testhelyzetbe, hogy kényelmesen vigyük véghez a földetérést. Megjegyzem ez a pozíció volt a legkirályabb, mert vasemberként repültem és semmit nem érzékeltem az ernyő köteleiből, vagy a mögöttem ülő pilótáról, csak egyszerűen állva repültem. Sajnos ez csak egy fél percig tartó állapot volt, mert lendületes tempóban kellett leszállni és befutni a strandon koktélozgató turisták közé, akik elismerő tekintetükkel bennem tartották a talajon állva is a bizsergető „vasember érzést”.
Az az érdekes, hogy a 25 perces repülés kifejezetten kellemes sokkos állapotban hagyott, engem is és akik velem repültek őket is. A landolást követően még kb. 30 percen át, szinte megrészegülten az élménytől, csak azon kattogtunk, hogy mennyire jó volt ez az egész és mennyire érthető az a sok sportoló, akik szinte hetente több órán át ringatóznak a felhők között és a magasból imádják a természetet.
Csak ajánlani tudom ezt a programot mindenkinek és ajándékként is kiváló, hiszen ritka jó élményt adhatunk ezzel.
Ha te is kipróbálnál egy ilyen repülést, keress minket és intézzük.