Turisztikai engedélyszám: I-0004944.1

Hogy állj neki a külföldre költözésnek? – 2. rész

Az előző bejegyzésben már leírtuk miért is komplikált, ha az ember egy másik országban tervez letelepedni. Ebben a bejegyzésben megmutatjuk, mi milyen technikát használtunk a cuccaink szortírozására és egyben a magyarországi életünk felszámolásához:

Először is több, különböző kupacba kell válogatni az ingóságainkat. A mi kupac címkéink így néztek ki:

  1. Visszük

Pakolás közben rájössz, hogy mennyi felesleges vackod van. Mi megpróbáltunk annak az elvnek a mentén haladni, hogy amihez nem nyúltunk egy éve, az feltehetően nem is fontos, így annak közösen döntünk a sorsáról. Az megy a rászorulóknak ajándékba vagy a kukába… Szembesülni a valósággal, hogy milyen mennyiséget ölelnek fel azok a cuccaid, amiket hónapok óta még csak nem is kerestél… na az lesújtó!

Ott állsz tétován, hogy ezt vagy azt mennyire szeretted, mégsem kerested, most akkor melyik kupacba rakjam? Vigyem, ne vigyem, kidobjam? Ha eddig nem kerestem, akkor később fogom?

2. Marad, megy a raktárba

Oké, megy a raktárba, pl. bútor, kerti dolgok, iratok, bringák, konyhai cuccok, stb.

Közben minden egyes anyagmozgatásnál elmélázol, hogy oké, elpakolom, dobozolom, de mikor fogom én ezt legközelebb használni?!?
(Nyilván a nagyobb gyerekeim önálló életéhez majd jól jönnek, egyszer…)

3. Később utazik utánunk

Egy alaposan átgondolt(-nak vélt) szisztéma alapján összeraktunk sokmindent, ami nem sürgős, de praktikus, ha majd egy szállítóval utánunk jön kisbusszal (mert hogy Tenerifére több fuvaros cég is szállít, szinte havi több fordulóval is), hajóval (2 nap komp), X hét vagy hónap után.

4. Emlékek 

A fotók, dísztárgyak és semmire nem jó csecsebecsék között egyre több holmi szólítja meg az embert. Némelyik még maradásra is csábít. A pakolás ezen a ponton megtorpan és a félájult bambasággal lapozott albumok, bizonyítványok, gyerekholmik láttán, belassulva, törökülésben, egy szétrobbantott nappali közepén már csak két dolgon töprengünk:

  • Ezt valahova el kéne tenni
  • Basszus, elmúlt éjfél.

Sunwhere Tenerife - Költözés Magyarországról - I. rész

5. El kéne adni

Egy hűtőgép, bútor, tévé nem az amit érdemes raktározni viszont a kézipoggyászban is feltünő lenne, így lesz egy kategória az eladandó dolgoknak. Irány a net. Sok sok fotó és gépelés, kattintás, majd az idióta érdeklődők kérdései, vagy a hozzájuk igazított elcseszett délutánok megerősítenek, hogy igazán extrém sport az amit művelünk, de ezzel csak edzettebbé válunk a folytatásra. Mi egyébként Facebook Marketplace-en hirdettük meg ezeket a dolgainkat, és mindent ott is adtunk el. Tény, hogy az összes háztartási gépet nyomott áron adtuk, mert a kevés pénz még mindig több a nullánál, és a szállítás, raktározás viszont pénzbe kerül… 

6. Elajándékozni

Na ez a kupac elég nagyra tud nőni a családi szelekcióban. Kidobni kár, nekünk nem kell, de kinek adjuk? Gyerekes ismerősök előnyben, örülnek, örülünk. Télapóként turnézol a barátok között és félhullaként hazaérve szembesülsz, hogy még mindig van… Szerencsére mi több jótékonysági vonalon is mozogtunk az elmúlt években a sok angyalka projekt miatt, így jó helyre tudtuk leadni a ruhákat, gyerekholmikat. Ha azt érzed, hogy jó helyre kerültek a dolgaid, akkor szinte olyanok mintha meglennének a jövőben is, csak épp nem laksz velük. Ez megnyugtat. Ez az érzés pedig nagyon rád fér már a költözésnek ebben a fázisában.

7. Kuka 

Ez szintén nagy mennyiséget jelent, ha az ember gyerekei nagyok és éveken keresztül halmozták a házban, a játék jellegű műanyag akármiket, amiknek már a funkciója totális homályba merült. Sokszor megszólal egy hang belül: Jé, nekünk van ilyenünk?

Bónus kategória: „Na ezzel meg mit csináljak!?”

Ez a mondat mindig előjön és T1-es terminátorként pörgeted magad elött a lehetséges válaszokat, majd 5-10 percnyi merevlemezpörgetés után visszateszed ugyanoda.

A pakolászási folyamat közben a “doboz” fogalma a legértékesebb szavak közé fejlődik. Gyermeki boldogság önt el, ha van még egy. Amikor viszont nincs, akkor gyorsan egy kis pánikbetegséget diagnosztizálsz magadon, amit heves zihálással egybekötött – teljesen felesleges – másik dolog pakolásával próbálsz levezetni. Majd megvígasztalod magad, hogy már tényleg nincs sok hátra, hamarosan külföldre költözöl!

Tovább is van mondjam még? 🙂 Irány a 3. rész!

Tetszett a bejegyzés? Küldd tovább!

Ezek is érdekelhetnek