A válogatás nehézségei után, az utolsó egy hétben el kell jutni odáig, hogy minden szortírozva kategóriák szerint és már bedobozolva, bezsákolva várja az új helyét.
Három nappal a kiköltözés előtt nálunk már üres szobák voltak, dobozok, bőröndök közötti minilabirintussal. Még fordul a busz, már csak az ágy van, még egy kanyar és a csont üresnek gondolt lakásból is egy fél teherautónyi dolog kerül még ki. Az utolsó fordulóra már nem tudsz elképzelni undorítóbb dolgot, mint a lépcső.
Az utolsó körbepillantásnál újra T1esként összegzel:
– elraktam, aláírtam, kifizettem, lezártam, visszavittem, raktárban van, még felhívom, huhhh…
Jó volt itt lakni. Szia kecó.
Aztán az utolsó két éjszakát az ősöknél töltöttük, és onnan indultunk a reptérre a 134 kilónyi életünkkel:
- 3 db 30 kilós bőrönd
- 3 db 10 kilós bőrönd
- 3 darab hátizsák
A megérkezéskor Tenerifén annyi gondunk volt, hogy a bérelt autóba nem fértünk be hárman a bőröndökkel együtt, pedig terveztünk a kérdéssel, de valahogy nem adta ki a tértetrisz a megoldást és végül elmaradt a plusz transzfer foglalás. Mindegy, taxival is simaliba. Egyébként nem drága a taxi, és lehúzós hiénával sem találkoztunk még itt soha!
Nekünk szerencsénk volt, hogy olyan lakásba érkeztünk ahol minden volt az ágyneműtől kezdve a konyhai cuccokig. Természetesen sok mindent kellett vennünk még így is, de legalább volt izgalom és feladat bőven az első napokban. Megjártuk az itteni IKEA áruházat és minden mást is. Közben pedig mondogattuk, hogy ezt azért nem vesszük meg, mert nem biztos, hogy kell vagy azért nem, mert mindjárt indul a teherautó otthonról, ami hozza a többi cuccunkat…
Végül sajnos nem indult el a megbeszélt időpontban a sofőr március első hetében, utána pedig már jött a COVID para, a határzárak és a karantén miatt nem volt hova elindulni és sajnos a komp sem járt a Spanyol félsziget és a Kanári szigetek között. Így 3 hónap csúszással kaptuk meg a ruháink egy részét, a gyerekjátékokat, a számítógépet (ez nagyon fájt) és a konyhai eszközöket.
Amikor júniusban nyitogattuk a dobozokat, akkor konkrétan karácsonyi hangulatunk volt és röhögtünk magunkon, hogy mennyire örülünk a saját holmijainknak.
Aztán szembesültünk, azzal, hogy mennyi felesleges cuccot hozattunk ki még így is, ami nem is volt olcsó (2,5 euro/kg) és simán megvoltunk ezek nélkül még a karantén alatt is. Ezzel szemben milyen jó lett volna néhány olyan holmi, amit viszont jó mélyen elrejtettünk valahol a raktárban.
Az biztos, hogy csak ajánlani tudjuk mindenkinek, hogy ha hasonló költözésbe kezd, akkor jó előre csináljon listákat és archiválja minden doboz tartalmát. Mi, a nagy odafigyelés és alaposság ellenére is tudjuk, hogy mit kellett volna másképp csinálni és attól tartok, hogy ha a raktárban a legalsó, legbelső dobozból kell majd egyszer valamit kivenni, azt biztos, hogy kibírjuk röhögés nélkül.
A tapasztalat azt mutatja, hogy idővel minden odakerül ahol élsz és nem raktározol, maximum az emlékeidet. Egy ilyen átfogó költözéssel sokat változik az ember. Rájössz, hogy sokkal kevésbé fontosak a tárgyaid, mint korábban. Nem ragaszkodsz semmi fizikai dologhoz, nem vagy a saját tárgyaid rabja, hanem a még el sem kezdett új, külföldi élet új élményeire pályázol, ahol úgyis minden más.