Nem a legnépszerűbb turisztikai program, nincs is soha tömeg, viszont roppant érdekes és teljesen egyedi hangulata van a helynek, na meg van itt egy nagyon jó strand, szóval bőven van mivel összekötni ezt a sétát.
Nem messze az óceán partjától, a sziget déli részén található Abades, a templom torony már az autópályáról is látható.
Az 1930-as évek végén, a ’40-es évek elején, miután a spanyol polgárháború befejeződött, mintegy 200 lepraeset volt a szigeten. Abban az időben nem gyógyították ezeket a betegeket, hanem egyszerűen elkülönítették mindenkitől. Ez volt az egyetlen mód, hogy megfékezzék a járványt. A sziget kissé felkészületlen volt erre problémára szociális és egészségügyi szempontból is. A krematórium építéséig a betegek holttesteit az óceánba dobták, csakhogy az mindig partra sodorta őket…
Egy újságcikk szerint a lepra telepre épült étkező, iskola és templom is, de a munkálatokat még a befejezésük előtt leállították. Így végül nem került soha egyetlen beteg sem a telepre és teljesen elhagyatott maradt.
A ’60-as években még használták katonai tábornak, aztán 2002-ben Minisztérium eladta a majdnem 900 000 négyzetméteres földet egy olasz befektetőnek 17 millió euróért, aki egy 300 ágyas hotelt és golfpályát tervezett ide felhúzni. A projekt láthatóan nem valósult meg, azóta a szellemvárost fesztiválokra és paintball eseményekre használják időnként.
Manapság egy látogatás a félbemaradt létesítmény romjaiban félelmetes érzetet kelt. Kétségtelenül engedi a képzeletet szárnyalni és elvisz minket abba az időkbe, amikor az emberek rettegve a járvány elől bezárkóztak és a betegeket elszigetelték.
